A fejlődés szintjei
Sokan úgy gondolják, hogy a változás egyetlen döntés kérdése. Egy reggel felébredsz, és „na mostantól másképp lesz”. De a valódi, tartós változás nem így működik.
Sokan úgy gondolják, hogy a változás egyetlen döntés kérdése. Egy reggel felébredsz, és „na mostantól másképp lesz”. De a valódi, tartós változás nem így működik.
A Prochaska–Norcross–DiClemente-féle modell szerint a változás hat szakaszból áll:
1. Előgondolkodás – még nem ismered fel, hogy változtatni kellene.
2. Gondolkodás – már tudod, hogy valami nem működik, de még nem lépsz.
3. Elhatározás – megszületik a döntés.
7. Cselekvés – konkrét lépések, új szokások.
8. Fenntartás – az új működés stabilizálása.
9. Visszaesés – természetes része a folyamatnak, nem kudarc.
A változás tehát nem egy pillanat, hanem egy belső mozgás, ami időt, figyelmet és önismeretet igényel.
Miért nehéz mégis?
Mert a régi minták biztonságot adnak. Még akkor is, ha már nem szolgálnak minket. A szokások kialakításával az agyunk energiát spórol, de csak rövidtávon, viszont neki az a dolga, hogy életben tartson, ezért nem haragudhatunk rá.
Egy új szokás kialakítása sokáig tart, míg automatizmussá alakul. Egy példával élve (egy oktatómtól hallottam, így és nagyon magával ragadott a képi világ): az új szokás kiépítése olyan, mint amikor a dzsungelben új ösvényt akarsz létrehozni. Ha haladni akarsz végig kell verekedned magad az úton. És hetek múltán a keskeny ösvényből láss csodát egy széles kitaposott út lett, amelyen könnyedén át lépkedsz.
A félelem, a halogatás, a belső kritikus hang – ezek mind részei annak a belső „szörnynek”, amit sokan ismernek. A változás nem kizárólag az akaraterőn múlik – de szükséges összetevője. Épp úgy múlik a tudatosságon, ami önismerettel fejleszthető.
És most te jössz!
Mi az a döntés, amit már régóta halogatsz?
Mi lenne, ha nem a félelmed irányítana, hanem a vágyad?
